Dir en Grey koncert, 2010en1. greygusztus dirennyolc.
Ez az élmény... ez az érzés... felejthetetlen!
Mikor megtudtam, hogy életem első vk zenekara, akiket megismertem, ellátogat hozzánk, azt hittem cigánykerekezve fogok közlekedni. Így is tettem. Lélekben. Sokáig kérdéses volt, hogy megyek-e... Sajnos egy hónappal koncert előtt, úgy kellett döntenem, hogy ki kell hagynom... De mondom nem lehet... hogy pont ÉN ne legyek ott... az nem lehet... De sehogysem tudtam volna menni, csak egyedül. Úgy pedig szülők nem engedtek... De aztán.... Az én istenküldötte drága egyetlen Nawa-chanom rávette magát, hogy eljön velem (hogy kárpótolja magát azért, mert nem tudott menni Rise Against-re). Egyetlen bökkenő annyi volt, hogy ő ki nem állhatta őket. Hoppá. Na ez az igazi barátság ! *--* ~innen is köszönöm-denagyon-nagyon~
Innentől nem volt megállás, két héttel a koncert előtt beszereztük a jegyeket, visítoztunk egyet a jegyiroda előtt, meg a szokásos. A feljutás aznap simán ment, ami a mi esetünkben elég ritka!... Lévén, így is egyszer kicsit eltévedtünk, na de no problem. Bátrak vagyunk!
Megtaláltuk a helyet, megtaláltunk pár ismerős arcot, leültünk, és szépen lassan megfőttünk a saját levünkben. Szó szerint. Na de erről később. A várakozás közben néha-néha (nem is olyan ritkán) kinyílt az ajtó, így be lehetett kukucskálni a próbába, aminek - supersize Die - fanatikusként - nagyon örültem. Mert pont az ő oldalára lehetett látni, na meg Shinyát, ahogy ütögeti a dobokat. Ami elég brutál szerkó volt... Egyszer még ki is jött Die, nagy visítások közepette bevitt valamit... Dehogy mit, az örök kérdés marad. Én személyszerint azt mondom, a napi adag feromon-parfümjük lehetetett, vagy valami aljzószer, amit végül szerintem ránk fröcsköltek. ~muhahha~
Végül aztán végig kellett néznünk, ahogy a VIP-jegyesek bemennek előttünk... A szívem megszakadt, mikor egy ismerősöm még vissza is vigyorgott... Ja mert ő VIP volt... Enyhe idegroham közeledett, de az izgalom átvette a hatalmat az elmémen. *-* Azt hiszem sokak szerencséjére.
A bejutáás.... Bent vagyuuunk... Aaaaa.... Kiráááály... Na a tömeg. Az nem volt az. A hely tömve volt bunkó külföldiekkel, gondolhatták, hát úgyse látjuk többet őket, miért is ne verekedjük előre magunkat. Na ez volt az a momentum, amikor éreztem, nem lesz itt jó világ nekem... Na és így is lett!
De még bátran álltam, egészen jó helyem volt (legalábbis akkor még azt hittem) , középen voltunk, úgy a 6-7. sorban. Mindenkit látni lehetett onnan. És akkor egyszer csak felcsendült a zene.... jönnek... jönnek... Jönnek... JÖNNEK!!!
 |
| Die, bár nem m.o.-i kép, de nyamiii *--* |
Szóval a hangulat... Az egész hasonlított egy teljes olajos testmasszázsra, és nem a jobbik fajtából. Tömeg volt, legalább 45fok volt bent, párás levegőt fújt a ventilátor , ami a lehető leghülyébb ötlet volt szerintem. Na ezt már ugyan megszokhattuk, hogy fülledt a hangulat, de hogy az első 20 percben 8 ember ájul el? Na az már teljesítmény. Azért csak ennyit számoltam össze, mert utána én következtem. Izgalmas volt! Kyo körül csillagok jelentek meg, jelezvén: ő itt a sztár! Vagy...nem... hoppá... És a földön voltam. Innen is köszönet a lányoknak akik felráncigáltak, és adtak inni. Biztos agyontapostak volna... :S Ezután kitántorogtam jobb oldalra, ahol láss csodát, 20fokkal hűvösebb volt. Na meg az ominózus ventilátor. Ami elé én beköltöztem úgy 10 percre.
De vissza kanyarodva, az , hogy már az első 5percben arcbakaptam Kyo és Die vizét, jó voolt. Már csak ezért is komolyan megéri koncertre járni. :D Jött a zúzda, elég durván. De mást nem is vártam tőlük. A setlistet nézve, ami nem biztos hogy jó, a KYoukotsu no Nari-ra kezdtük el a tombolást, és mindenki egész jól bírta. Amúgy is szeretem ezt a számot ~ Hmm... Mindenki ugrált, tombolt, üvöltött, verekedett szolídan a mellette állóval... áhh~ ilyen egy igazi Dir En Grey koncert!
Setlistről nézve: Volt az Obscure... Én őszintén szólva nem emlékszem, pedig egyik kedvenc számom. Na mindegy, lehet akkor voltam kiütve. xD Nem is én lennék... Aztán az elmaradhatatlan LOTUS, amire mindenki táncolásba és őrült kántálásba kezdett- a refrént persze. Bár azt hiszem, ez elvárható volt. :) Agitated screams of maggots, Different sense - a másik kötelező, -ZAN- , Tsumi to Kisei ... Egy röpke is kis szünet ~ Amikorra már összebarátkoztam egy lánnyal, és visszamásztam a tömegbe~ szerencsém volt, olyan helyet találtam, ahol fújt a ventilátor és mindenkit tökéletesen láttam, főleg Die-samat, mert előttem volt, úgy 3 méterrel *ww* Valahogy a 4. sor környékére keveredtem, és annyira jó volt olyan közelről látni *--* Meg akartam fogni... csak egyszeeeeer... Na de majd legközelebb! ~ Ekkora buli után, nem hiszem, hogy kihagynának a következő turnéból.
A röpke szünet után az Ain't afraid to die jött... Amit olyan szívből és sírva énekeltem végig, hogy a körülöttem állók szerintem nem tudták, hogy fér bele ennyi hang egy 160centis kis csajba. Bár ha Kyo-ba igen, akkor belém miért ne. xD Az a szám annyira megindító... Mikor felcsendült az első pár hang, tudtam hogy az lesz a legszívbemarkolóbb pillanat. Nézzetek hülyének, de amikor Die-ra néztem, mintha a tekintetével átszúrta volna a fejem... Én az arcomat fogva próbáltam visszafogni a zokogást, mire ő rám nézett és elmosolyodott ... Én meglepődve kaptam el a kezem, erre ő megint vigyorgott egyet...rám... Ó igen... az a millió yenes mosoly... Szívderítő! Innentől tudtam, amit egészen addig a napig sejtettem... Ez túl fog tenni minden eddigi koncerten, amin voltam. Igazam volt. Soha nem gondoltam, hogy valaha ilyet fogok mondani, de azt hiszem ez vetekszik a D'espairsRay koncertjével. Legalábbis nekem ez a véleményem.
Levezetésnek még kaptunk pár számot, köztük a Rasetsukoku-t , egyik kis kedvencem *-*
A búcsúzás pillanata következett... ennyire még sosem akartam, hogy maradjanak méég... csak egy kicsit... legalább hadd nézzük őket még. Nagyon tetszett, hogy Die olyan sokat mosolygott, Toshiyával néha helyet cseréltek, így őt is láthattam közelebbről. Kyo elég hamar elbúcsúzott, de aminek örültem, hogy szerintem 5 perc után ő is rájött, hogy nagyon meleg van, és levette a felsőjét. Az egész koncertet félmeztelenül tolta végig, sok fan örömére. Tele van tetoválással a háta, ami nagyon jól néz ki. *-* Ekkorra Shinya is kimászott a dobok mögül, nagyon röviden és velősen búcsúzott, bedobott egy vagy kettő dobverőt, és már ment is. Die dobott pengetőt, soksoksokat, de sajnos én nem kaptam el egyet se. Ironikus, hogy Nawa, aki nem szerette őket, elkapott egyet. Amit aztán hazafele úton én szorongathattam *-*
És még egy kis aranyos történet: Nawa-chan szerint annyira jó volt a koncert, hogy nagyon nagyon megszerette őket. Ha nem is a zene miatt, de magukért, a lényükért. De szépen fogalmaztam~
Hazafele úton vizesen, mocskosan és extázisban voltunk, nekem kellett néhány nap, amíg fel tudtam dolgozni ezt az egészet. Hihetetlen volt. Óriási hiba lett volna kihagyni !
Mégegyszer köszönet Nawa-channak :3 <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése